vál. és sajtó alá rend. Szabadi István

   Az emlékirat, önéletírás, napló sajátos műfaj, valahol irodalom és történelem határán, de nagy a jelentősége az alig művelt vallásszociológia/szociográfia szempontjából is. Felbecsülhetetlen érték a nemzet önismerete, önbecsülése végett, és ugyanez igaz egy kisebb közösségre, jelen esetben a református lelkésztársadalomra is. Személyes hangú életút-leírásokat kap kézhez most az olvasó, visszaemlékezéseket, melyekből megelevenedik egyházunk egykori képe is. Ez a gyűjtemény lelkészeink emlékezetét mutatja fel, őrzi meg az utókor számára, ezzel tisztelgünk emlékük előtt.

   A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár I.8.d. jelzetű állaga tartalmazza azt a lelkipásztori személyi adattárat, mely jelen kiadványunk alapját képezi. Soós Béla, a kiváló egyháztörténész professzor 1938-45 között egyúttal az egyházkerület levéltárnoki tisztét is betöltötte. 1941-ben kezdeményezte egy olyan adattár kialakítását, amely a tiszántúli egyházkerületben élt és élő valamennyi lelkész, lelkészjellegű egyén, lelkészi családtag lehetőség szerinti pontos adatait tartalmazza. A 6712/1941. számú püspöki körlevél (Révész Imre aláírásával) elrendelte az anyakönyvekben feljegyzett adatok kigyűjtését, s mivel ezek sokszor szűkszavúak, kérte, hogy az anyaggyűjtést végző lelkész, amennyiben ezt hajlama és kedve megengedi, részletes önéletírással gazdagítsa az adattárat. Az összegyűjtött anyagot az egyházkerület levéltárának kellett megküldeni. Kárpátalja déli részének 1938-as, majd Észak-Erdély 1940-es visszacsatolása után vagyunk, az egyházkerület gyülekezeteinek száma örvendetes módon jelentősen megszaporodott, Soós Béla munkájának java részét 1942-ben beérkezett iratok rendezése, a záros határidőre be nem érkezettek újra és újra történő megkérése tette ki.

Debrecinum : TtREL, 2008

fűzött : 183 oldal ; 24 cm

Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani XV.

- I. kötet -
 

 

   
sajtó alá rend. Gy. Csernák Béla György

   A történelem-szerető és fejezeteit feldolgozó ember, Csernák Béla (Szőlősgyula, 1875 - Nagyvárad, 1967) életművének szerves részét képezi Naplója, mint a történetírás sajátos változata. Míg többi írását vagy kiadta az idők során, vagy kiadás reményében, kéziratban őrizte, a Naplóra nem tekintett úgy, mint ami nyomtatásban megjelennék ("feljegyzéseimet magam számára tettem"). Olvasónak elsősorban ivadékaira gondolt, vagy esetleg a következő nemzedék búvárkodó lelkipásztoraira, akik a megélt szolgáló élet kiteljesedésére és önazonosságára lehetnek kíváncsiak. A Naplóban már nem a történelmet dolgozza fel, hanem saját életének hullámzásait - időben közel egy évszázad, térben Kárpátaljától Baselig, Debrecentől Nagyváradig ívelve. A napló általában sajátos körülmények között születik: mindenkor bizonyos elkülönülésből fakad s a szerző számára identitása felépítésének pillére. Amint olvassuk, élete folyamán Csernák is többször fogott hozzá naplót vezetni, de aztán annyiban maradt. Ezeket a napló-töredékeket megőrizte s felhasználta e kötet megírásakor. Kényszerű nyugdíjaztatásakor, mielőtt a parókiát elhagyta volna, heteken keresztül égette felgyűlt irattárának selejtezett anyagát, közte a többszöri naplórészeket. Jóllehet megőrzésre szánt kéziratait és az azokhoz kapcsolódó sajtóanyagot szakszerűen csoportosította, prédikációit, levelezése nagy részét s egyéb személyes kéziratot (köztük az eredeti naplótöredékeket) megsemmisítette.

Debrecen : TtREL, 2008

fűzött : 272 oldal ; 24 cm.

Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani XV.

- II. kötet -
Névmutatóval