A református egyházmegyék jegyzőkönyvei különösen értékes forrásai az egyháztörténet-írásnak, mert sokszor csak segítségükkel lehet rekonstruálni a reformáció regionális folyamatát, az egyházigazgatás fejlődését és a hitélet alakulását. Noha a Békési Református Egyházmegye a hitújítás során szintén jelentős események helyszíne volt, a török hódoltság viszontagságai miatt 1696-ot megelőző időszakból semmilyen irata nem maradt fenn. Az egyházmegye legkorábbi – és egyben autográf – jegyzőkönyvét a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára őrzi. Ebben a kötetben az első bejegyzés 1696-ban készült. Kötetünkben az egyházmegyei jegyzőkönyv 1884-ben összeállított sorrendje alapján közöljük a protokollum paratextusait és teljes szövegét, valamint a tartalmilag hozzá kapcsolódó alesperesi naplót és lelkészi névsort.