A 19. század végén a történelmi Magyarországon Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter ajánlására elkezdôdött számos oktatási intézmény történetét feldolgozó munka elôkészítése. Ennek keretében, egyfajta elômunkálatként került sor az iskolai diáknévsorok feltárására, összegyûjtésére. A Debreceni Református Kollégium diákjainak névsorát Thury Etele tette közzé az általa összeállított „Iskolatörténeti Adattár” második kötetében, 1906–1908 között, az itt közölt névsor 1588-cal kezdôdik, 1791-gyel zárul, és a felsôfokú oktatásban részesülô „tógás” diákok neveit tartalmazza. A munkát az Országos Református Tanáregyesület adta ki, mellôzöttségét és a munka folytatásának akadályait, de magát a kort is jól jellemzi az, hogy az 1920-as évek közepén a kötetbôl megmaradt 436 példányt 25 darab kivételével csomagolópapírként értékesítette az egyesület (a befolyó öszszegbôl „egy takarékos kiállítású” egyesületi évkönyv kiadásának fedezetét teremtették elô).
Protestáns kollégiumaink diáknévsorainak összeállítása és kiadása az 1970-es években indult újra, az erdélyi magyar tudományosság járt az élen ebben, nem függetlenül a peregrináció kutatásától (Jakó Zsigmond, Juhász István, Tonk Sándor, Bura László). Szegeden a „Fontes Rerum Scholasticarum” sorozat kötetei voltak az irányadóak, majd megjelentek Sárospatak, Máramarossziget s végül Pápa református kollégiumainak beiratkozási anyakönyvei is. Összességében elmondható, hogy református intézményekrôl van szó. A Szögi László által koordinált külföldi egyetemjárás kutatása kapcsán az elmúlt években immár a teljes magyar oktatástörténet a látótérbe került, forráskiadványok sora jelent meg. Szögi és munkacsoportja az egyetemi és középiskolai anyakönyvek digitalizálásának és adatbázis készítésének lehetôségeit is tervbe vette (a kezdetektôl 1848-ig), levéltárunk hasonló jellegû adatbázisai már figyelembe veszik ennek a tervezetnek a szempontjait is.
