A történelem-szerető és fejezeteit feldolgozó ember, Csernák Béla (Szőlősgyula, 1875 - Nagyvárad, 1967) életművének szerves részét képezi Naplója, mint a történetírás sajátos változata. Míg többi írását vagy kiadta az idők során, vagy kiadás reményében, kéziratban őrizte, a Naplóra nem tekintett úgy, mint ami nyomtatásban megjelennék ("feljegyzéseimet magam számára tettem"). Olvasónak elsősorban ivadékaira gondolt, vagy esetleg a következő nemzedék búvárkodó lelkipásztoraira, akik a megélt szolgáló élet kiteljesedésére és önazonosságára lehetnek kíváncsiak. A Naplóban már nem a történelmet dolgozza fel, hanem saját életének hullámzásait - időben közel egy évszázad, térben Kárpátaljától Baselig, Debrecentől Nagyváradig ívelve. A napló általában sajátos körülmények között születik: mindenkor bizonyos elkülönülésből fakad s a szerző számára identitása felépítésének pillére. Amint olvassuk, élete folyamán Csernák is többször fogott hozzá naplót vezetni, de aztán annyiban maradt. Ezeket a napló-töredékeket megőrizte s felhasználta e kötet megírásakor. Kényszerű nyugdíjaztatásakor, mielőtt a parókiát elhagyta volna, heteken keresztül égette felgyűlt irattárának selejtezett anyagát, közte a többszöri naplórészeket. Jóllehet megőrzésre szánt kéziratait és az azokhoz kapcsolódó sajtóanyagot szakszerűen csoportosította, prédikációit, levelezése nagy részét s egyéb személyes kéziratot (köztük az eredeti naplótöredékeket) megsemmisítette.
