Bihari egyházközségeink és különösen a rektóriákat működtető eklézsiáink anyagi életében igen jelentős szeletet képviselt az ország református kollégiumait, gimnáziumait az iskolai rektorok, ünnepi legátusok, a seniorok, a nyári és szüreti szupplikánsok általi közvetlen és közvetett támogatása. A vizsgált korszakban életerőt adó egyetemes protestáns szolidaritás jegyében nem csak a hozzájuk több szállal kapcsolódó debreceni anyakollégiumot, hanem a többi felsőoktatási intézményeinket és nagygimnáziumunkat, azoknak szupplikánsait is folyamatos jótéteményeikben részesítették. Szegény és módos eklézsiáink egyaránt, tehetségükhöz mérten. Fő- és bocskoros nemes, városi céhes mester, módos szőlősgazda és szegény jobbágy – bár egymástól nyilvánvalóan egészen eltérő percepciós szinteken – egyháza fennmaradásának sarokköveként tekintett iskoláinak, kollégiumainak megmentésére és éltetésére.
