„Hogy mi lesz Erdély népének és kultúrájának útja a jövőben, az jórészben Erdély népeitől függ. A história bizonyítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszihét vállalták, és azoké lesz a jövőben, akik ezt a jövőben vállalni fogják. Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája a akkor virágzott ki leggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egyakarással vállalták e külön erdélyi sorsot, és építették azt külön erdélyi eszükkel.
[…] De amely nép valaha is elfelejtette Erdélyt, az a nép kultúrája elesett itt a múltban és el fog esni a jövőben is menthetetlenül…”
(Kós Károly: Erdély. Kultúrtörténeti vázlat. Erdélyi Szépmíves Céh. Kolozsvár, 1934. 88.p.)