Mindenhatónk iránti nagy hálaadással és Édesapánk, néhai Balla Árpád iránti kegyelettel ajánljuk ezt az írást. Nagy hálaadással, mert engedte Urunk megérni azt a kort, amelyben újra szólhat az ő igazsága.
Élete legszebb, legjobb éveit keserítették meg, de nem tört össze, mert a lelkiismerete és méltósága tiszta maradt. Rejtett életű, nem önszántából lett azzá. Őt egy politikai rendszer hallgattatta el élete legtermékenyebb időszakában. A rejtettségben és elnyomottságban nem volt egyedül. Alkotók ezrei szenvedték el az egypártrendszer évtizedeiben ugyanezeket a megvonásokat. A cél az volt: elvenni a gondolkodás képességét az alattvalóktól, a néptől, a lelkészektől, s az alattvalókat, lelkészeket, alkotókat megtörni vagy elpusztítani. A stratégia meglehetősen sikeres volt. Sényőn, a "fegyházmegyébe" küldött lelkészek többször találkoztak. Híreket cseréltek, lelket öntöttek egymásba. Bizalmas értesüléseket cseréltek ki. Próbáltak jövőt olvasni a hazai és külföldi politika friss mozzanataiból, keringő hírekből, pletykákból.
Szüleinktől kaptuk a legtöbbet, illik viszonozni, ez az épp lelkiismeret parancsa. Emlékeink megőrzéséhez szeretnénk hozzájárulni. A múlt nagyszerűségeinek, áldozatvállalásainak örömeinek felmutatásával a jelennek szeretnénk üzenni ebben az eltárgyiasodott világban.
Balla Árpád gyermekei
