Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet 

Vissza a többi kiadványhoz
Szerző: szerk. Szabadi István; kézír. átír. Farkas Zsolt, Fodor Krisztina, Garas Norbert, Németh Irén [...]
Kiadó: TtREL és KREL
Megjelenés éve: 2016
Megjelenés helye: Debrecen-Nagyvárad
Közreműködő személyek: szerk. Szabadi István ; kéziratokat átír. Farkas Zsolt, Fodor Krisztina, Garas Norbert, Németh Irén ; közrem. és a mutatót összeáll. Emődi András
Oldalak száma: 577
Gerinc: kötött
Magasság: 24 cm
Kiegészítések: Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani XVIII.
Személynév- és helységnévmutatóval
Képmellékletekkel
Regisztrált felhasználóink számára ingyenesen letölthető!

Leírás

Az emlékirat, önéletírás, napló sajátos műfaj, valahol irodalom és történelem határán, de nagy a jelentősége az alig művelt vallásszociológia, szociográfia szempontjából is. Felbecsülhetetlen érték a nemzet önismerete, önbecsülése végett, és ugyanez igaz egy kisebb közösségre, jelen esetben a református lelkésztársadalomra is. Jelen kiadványunk, ez a gyűjtemény lelkészeink emlékezetét mutatja fel, őrzi meg az utókor számára.

A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár I.8.d. jelzetű állaga tartalmazza azt a lelkipásztori személyi adattárat, melynek kialakítását Soós Béla, a kiváló egyháztörténész professzor, valamint 1938-1945 között az egyházkerület levéltárnoka kezdeményezett. 1941-ben tett javaslatot egy olyan adattár kialakítását, amely a tiszántúli egyházkerületben élt és élő valamennyi lelkész, lelkészjellegű egyén, lelkészi családtag lehetőség szerinti pontos adatait tartalmazza. A 6712/1941. számú püspöki körlevél (Révész Imre aláírásával) elrendelte az anyakönyvekben feljegyzett adatok kigyűjtését, s mivel ezek sokszor szűkszavúak, kérte, hogy az anyaggyűjtést végző lelkész, amennyiben ezt hajlama és kedve megengedi, részletes önéletírással gazdagítsa az adattárat. Az összegyűjtött anyagot az egyházkerület levéltárának kellett megküldeni. Kárpátalja déli részének 1938-as, majd Észak-Erdély 1940-es visszacsatolása után vagyunk, az egyházkerület gyülekezeteinek száma örvendetes módon jelentősen megszaporodott, Soós Béla munkájának java részét 1942-ben beérkezett iratok rendezése, a záros határidőre be nem érkezettek újra és újra történő megkérése tette ki.

Noha nem volt kötelező a lelkészek számára az anyakönyvi adatokat önéletírással is kiegészíteni, ezt mégis sokan megtették. Ne feledjük pillanatfelvételek ezek, melyeknek egyháztörténeti jelentőséget mi, mai olvasók adunk.

A Tiszántúl lelkészeinek emlékezetét két kötetben adjuk közre, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár (Debrecen) és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületi Levéltár (Nagyvárad) közös kiadásában, együvé tartozásunk jegyében, a felépült új nagyváradi egyházkerületi székház avatóünnepségének alkalmából.

Online kutatási rendszerünk 3 napig ingyen kipróbálható!

Köszönöm, most csak böngészek