A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár kiadói tevékenységét egy olyan kötettel folytatja, amely három átfogó, egymáshoz szervesen kapcsolódó, a Református Kollégium 20. századi történetét érintő tanulmányt foglal magába:
1. A Debreceni Református Lelkészképző Intézet története 1914-1950
2. A Debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézetének története 1925-1952
3. A Debreceni Református Kollégium ifjúsági telepítési akciója 1938-1944
Amikor Debrecenben a Református Teológiai Akadémia a tudományegyetem önálló fakultásává alakult, a gyakorlati lelkészképzés céljára a Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkészképző Intézet felállítását látta szükségesnek. A Lelkészképző Intézet 1914-től 1950-ig működött. A Tanárképző Intézet 1924-1953 között állt fenn: létrehozását az előbbivel analóg módon az indokolta, hogy a Debreceni Református Kollégium felsőoktatási intézményeinek egyetemmé válása idején a bölcseleti akadémia, benne a tanárképzés a tudományegyetem fakultásává fejlődve elvesztette református jellegét. E két intézményből indúlt útjára az a telepítési akció, melynek során a Dunántúlon (politikai-egyházpolitikai tendenciával) alföldi sokgyermekes, református szegény családokat kívántak földhöz és ingósághoz juttatni.
A három tanulmány mindig világi történeti kontextusba helyezve mutatja be a két intézmény illetve a telepítési akció történetét.
