A történelmi Tiszántúl református egyházmegyéinek száma mindig 13-14 körül mozgott, azok határai ritkán követték a vármegyék területét, nemegyszer nevükben sem utaltak reá. A Tiszántúli Református Egyházkerület joghatósága alá tartozó egyházközségeket magukban foglaló egyházmegyék autonóm igazgatású, önrendelkezési joggal bíró szervek. Gyűléseiken önállóan határoznak szervezeti, fegyelmi, igazgatási és egyéb szolgálati ügyekben. Az egyházmegye élén az esperes és a világi gondnok áll, felettes hatósága az egyházkerület. Az általunk most közzétett 1808/1809-ből származó források az egyházkormányzás eszközéül szolgáló, esperesek által végzett egyházlátogatáshoz (canonica visitatio) kapcsolódó vagyonösszeírások dokumentumai.
Kiadványsorozatunkban jelent meg 2001-ben Bereg, Ugocsa és Közép-Szolnok református egyházmegyéiben lévő gyülekezetek vagyonának összeírása, a levéltári őrzési hely nevének megfelelően "egyházlátogatási jegyzőkönyvek" címmel, ezt követte 2006-ban Szatmár egyházközségi egyházmegyék vagyona összeírásának közzététele. Új köntösben folytattuk sorozatunkat 2016-ban, a békés-bánáti, bihari, érmelléki és nagybányai egyházmegyékre vonatkozó iratokkal, s most a máramarosi és szabolcsi református egyházmegyék vagyonösszeírási jegyzőkönyveit közöljük.
Közlésre kerülő jegyzőkönyveink nem tartalmaznak adatokat az egyházmegye összes egyházközségéről, csak azok túlnyomó részéről. A szövegközlés során a betűhív átírást alkalmaztuk, megtartva így a régies és tájnyelvi alakokat. A helyneveket is eredeti alakjukban közöljük, de az egyes egyházközségek jegyzőkönyvei előtt feltüntettük azok jelenlegi hivatalos formáját.
